-De mi van ha nem? - Eliza még mindig reménytelennek látta magát.
-Nincs olyan hogy de.Érted?
-Akkor mit csináljak?
-Írj rá.
-Ja és ő elküldd a picsába.
-Nem fog.Kérj tőle bocsánatot.
-És ha ... - még be sem tudta fejezni a mondatot de barátnője félbeszakította. -Nincs semmi ha.Rá írsz,bocsánatot kérsz tőle és kész.
-Remélem hogy úgy lesz ahogy te mondod.
-Úgy hát ..
A történelem óra sikeresen véget ért.Egy diák sem vesztette életét.De még ha csak unalmas lenne, a tanár minden órára beöltözik valaminek.Attól függ milyen anyagról esik szó.A látvány mikor a műkardjával megfenyeget hogy ha következő órára nincs kész a házid akkor ezzel a karddal találkozol felejthetetlen.
A nap többi része szép csendesen letelt.Már a lányok hazafele tartottak amikor a sarkon hirtelen megjelent Olivér.
-Nézd itt van.Menj hozzá oda most.
-Dehogy megyek, megőrültél?
-Menj már vagy szólok neki.
-Ne kérlek, Jázmin. -könyörgött Eliza.
-Vagy odamész vagy szólok neki.
-Nem megyek oda.
-Oli... -Elizabett befogta barátnője száját. -Jó oda megyek.
-Hajrá. -biztatta.
Lassan oda sétált a fiúhoz de messziről látszott rajta hogy mindjárt elájul annyira remeg.Jázmin tettre kész volt ha netán a Eliza rosszul lesz akkor oda ugrik és elkapja.
-Szia.Ne haragudj hogy 'nemet' mondtam.
-Ja.Te még mindig ezen parázol?Én már elfelejtettem.
-De jó.Akkor nem lehet hogy mégis találkozzunk délután?
-Úgy tudom szakköröd van. -mondta viccelődve a fiú.
-Elmarad. :D
-Akkor is sokat kell tanulnod.
-De holnap csak könnyű óráim lesznek.
-Akkor 5-kor a parkba.Szia.
-Ott leszek.Szia.
Amikor Olivér eltűnt a felszínről Jázmin gepárd futásban trappolt oda Elizához.
-Képzeld azt mondta hogy ...
-Ne folytad.Mindent hallottam.Ez olyan izgi.De el kell menned ugye azt tudod?
-Persze.Már alig várom.Haza érek ki kell magam sminkelni valami jó ruhát keresni , ugye segítesz?
-Persze de gyere menjünk már.
-Jövök.
Eliza nagyon nagy köszönetet mondott az agyának hogy tegnap nem lett öngyilkos.Amikor hazaért ledobta a cuccait és felhívta az anyukáját.
-Szia anya.
-Mondjad kicsim gyorsan mert dolgoznom kell. - az anyával nagyon jó viszonyt ápolt.
-Elmehetek 5-től 6-ig Jázminékhoz?
-Igen.De le is teszem.Szia.
-Köszi. -visította bele a telefonba de az már kisípolt.Egy kicsit hazudott csak.Jázminék nem messze laknak a parktól és az a 2 utca már nem határoz semmit.Amint letette a telefon megszólalt a csengő.Jázmin volt az.Felmentek a szobájába és minden ruhát kidobáltak a szekrényből.Végül rátaláltak a megfelelő ruhadarabra.Egy fehér cicanadrág volt és egy fekete kereszt mintás hosszabbított lenge felső.Fehér converse tornacsukával és néhány karkötővel.
-Na most már csak a smink hiányzik. -mondta Eliza.
-Majd én megcsinálom.
-Oké.
Halvány alapozóval kente le arcát.Fehér szemhéjfestékkel ötvözte és még egy kis szempillaspirált is rakott rá.Mindketten nagyon izgatottak voltak.Természetesen Elizabett tudta hogy nem fogja most rögtön megcsókolni Olivér de ahogy ő mondta 'Valahol el kell kezdeni.'
-Eliza.
-Tessék?Valami nem áll jól rajtam vagy mi van?
-Minden tökéletes.
-Akkor?
-Csak azt akarom mondani hogy nagyon csini vagy.
-Köszi.
-Na de gyere menjünk.
-Oké,de nem lehetne hogy te is jössz velem?Mi van ha lefagyok és nem bírok majd megszólalni sem?
-Ilyen nem lesz.
-Jó de attól még eljöhetnél velem.
-Egyedül mész.
-Hát ha muszáj.
Háromnegyed 5-kor indultak el mert eléggé közel volt a park.Ahogy már említettem Jázminék 2 utcával előrébb laktak a parktól.Amikor odaértek Eliza hirtelen letorpant.
-Na mi az?Mit felejtettél otthon?
-A bátorságom.
-Ne csináld már , menj.Nem lesz semmi para.
-Tuti nem jössz?
- Nem,de te indulj mert 2 perc múlva 5 óra.
-Megyek már. - elindult de hirtelen még is csak hátra fordult. - mi van ha ő hoz magával valakit?
-Nem fog.Szia.
-Szia.
Búslakodva és semmi bátorsággal vagy reménnyel a markában indult tovább.Az a már méret alatt is amit megtett végig csak az járt az eszében hogy : Mi van ha ... ? Mi van ha ... ? Mi van ha ... ? Mi van ha ... ? Mi van ha ... ? Mi van ha ... ? Legszívesebben vissza fordult volna de ezt már nem tehette meg.Ahogy odaért és kanyarodott volna tovább látta hogy Olivér nincs egyedül.2 fiú is mellette ült a pad támláján.De már nem érdekelte nagy bátorságot vett magán és odament.
-Sziasztok. -köszönt nekik.
-Te most komolyan ezzel a szörnnyel találkozol? -vágta oda az egyik fiú.Eliza nem ismerte egyiket sem mert nem abba a suliba jártak.Valahol már látta őket de sem a nevüket nem tudta se többet se kevesebbet.
-Lehet nem gondoltam meg teljesen. -mondta Olivér és mind a hárman dőltek a nevetéstől.
Elizából kitört a sírás és elfutott.
-Fussál csak kislány. -röhögtek tovább.
Eliza gyorsan hazaért mégis az össze sminkje elfolyt.Szerencséje volt hogy szülei késő estig dolgoznak ma.Otthon még kellett neki fél óra mire nagyjából letudott nyugodni.Magához húzta a lap-topját és felment Facebookra.Mindent leírt Jázminnak aki szóhoz sem jutott.Nagyon sajnálta Elizabettet és egy kicsi lelkiismeret furdalása is volt mert ő biztatta annyira Elizát de ő ennek ellenére mégsem haragudott rá.Épp evett amikor hallotta hogy pittyeg a lap-top mert írtak.Oda ment és megnézte.El sem hitte amit látott.Olivér írt neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése